~Itthon vagyok~

,,Visszatértem… Hosszú idők óta. Vámpírrá válásom után 50 év telt el. Jeremy és Matt meghalt. Bonnie pedig megszerezte a boszorkány szellemek erejét így hallhatatlan. Caroline pedig a régi. Itt vagyok… Üdv újra Mistic Falls!”~Elena~

*Elena elindul a Grillbe*

-Az ott Caroline? -Úr isten, igen ő az.*odamegy*~Rég nem látott barátnőm.ter,észetesen hiányzott~

-Caroline?

Elena?

-Igen én… Úr isten miien rég nem láttalak Caroline.

-Pontosan 50 éve… amióta elmentél.~Mondta ezt olyan hangon mintha minden megváltozott volna,de én nem láttam másnak ezt a kis városkát ,ugyan olyan mint amikor elmentem csak az arcok másak.És ezekkel eggyütt a  barátok is .~

-Történt valami?*leül caroline mellé és kér egy cola-t*

-Igen. Katherina végleg elhagyta Mistic Falls-t.~Nem hittem,hogy ő is elhadja a  várost.Gondolataim azon jártak hogy ha én elmegyek biztos Stefanhoz fog menni ,,kedveskedni,,~ Stefannak barátnője van. Damon pedig Damon.

-Barátnője? Végülis nem vártam, hogy 50 évig egyedül legyen. Még mindig ott laknak?*kérdezte Elena a remény tüzével a szemében*

-Igen Elena… ott laknak.~ott ahol mindíg  eggyütt lehettünk nyugalomban~

-Köszönöm Caroline.*elsuhan a  Salvatore házhoz, kopog*

*Damon kinyitja*

-Elena? Te? Itt?~Damonnél meglepettebb vámpírt még nem láttam életemben~

-Igen Damon én… és igen itt.*Damon megöleli Elenát*~Megpróbálltam nem arra gondolni hogy 50 évvel ezelőtt itt csókolt  meg Damon először~

-Gondolom Elena Stefanhoz jöttél, de sajnálattal közlöm, hogy…*Stefan és Ramee lejönnek kézen fogva a lépcsőn*

-szia, Stefan*mosolyog Elena*

-Elena? Te vagy az?*meglepetten szólalt fel Stefan*

-Ma még úgy érzem, hogy fogom párszor ezt hallani. Igen én vagyok. Jöttem gratulálni neked és… egy embernek.*odasuhan a lányhoz, mögé áll*

-Mi a neved?

-Ramee vagyok Ramee Benger. Te pedig biztosan Elena vagy Elena Gilbert.

-Istenem Elena úgy hiányoztál!*Stefan Elena elé suhan kicsit félrelökve Ramee-t és megöleli*

-Te is hiányoztál nekem Stefan.

-És mióta tart a ti kis szerelmetek?*reménykedve figyelte Elena a választ*

-2 éve.

-Ohh értem.

-És te van valakid Elena?*érdeklődő tekintet ült stefan arcát,szemein*

-Nem én csak téged szeretlek… és ezt te is jól tudod.*mosolyog Stefanra*~Csak az igazat!~

-hé, Elena!!Nem zavar, hogy én is itt vagyok?

-Ramee gyere, mutatok valamit.*Damon kisfiús mosolyát bevetve tekint Ramee-ra.*-

rendben megyek… *Damon megigézi Ramee-t hogy mondjon valamit Stefannak és hagyja el Mistic Fallst*.*Elena magához szorítja Stefant*. *Ramee visszamegy be a  házba*

-Stefan..én csak annyit akarok mondania ,hogy van valakim és elmegyünk ,innen Mistic Falls-ból,csak szóltam!*Elena a  falnak szorítja Rameet*.

-Ha Stefant megmered bántani én, kitépem a  nyelőcsöved!~fenyegettem meg Rameet!~

-Elena ne bánsd!*mondta Stefan könnyes szemekkel*

-És most takarodj innen Ramee amíg nyugodt vagyok! Ezt terveztem te dili vérszívó. *próbált visszavágni Ramee*

-Mit mondtál?*Elena megharapja Rameet és elengedi hagy menjen el* *Ramee elszalad*

-Stefan nagyon sajnálom ez az én hibám! Nem szabadott volna visszajönnöm!

-Nem Elena ez nem a te hibád. De most egyedül lehetek?*próbált Stefan egy kérlelő mosolyt az arcára erőltetni*

-Nem Stefan nem hagylak ismét egyedül.*Elena megöleli Stefant*~Érezni akartam Stefan testmelegét UJRA!~ *Stefan visszaölel és könnyezni kezd,Elenának ez rosszul esik hogy Stefant így látja*

-Mit tehetnék hogy boldog légy?

-Elena most nem tudod te ezt helyrehozni.*Stefan gyönyörű szemeit nézni*

-Stefan talán ha igazat mondok…

-Akkor mond Elena!

-Én mindig szerettelek amikor elmentem minden percben az járt a fejembe hogy te hogy vagy!*Stefan a  szavak halatán lassan közeledni kezdett Elena szájához**megcsókolja Elenát*~Láttam Stefan-on hogy csak a ,,felejteni akarok” szöveg járt a  fejébe.~

-Elena én is szertelek és én is aggódtam érted. Testi és lelki egészségedért.~Talán hazudott Stefan.De jó volt ujra eszt az ő szűjjábol hallani.~

~The End~

 

~Ne használj ki!~

~Reggel már az ágyamban ébredtem. Hazatértem. Vissza Mistic Falls-ba. Újra találkoztam Stefannal, aki mint kiderült még mindig táplál érzelmeket Ramee iránt.~Elena~

*elrakja, a naplóját megfordul és a háta mögött megpillantja Stefant, megijed*

-Elena el kell mondanom, hogy ez nekem nem megy.50 év az csak 50 év.

-Értem… tudtam, hogy ez…

-Ez a baj Elena.

~Rájöttem, hogy még mindig szereti Ramee-t és nem lesz képes egyhamar elengedni.~

*Elena leül az ablakába és kitekint rajta már könnyes szemmel *

Elena ne haragudj

Nem Stefan! Nem értheted. Amikor ember voltam mindig meg kellett védened. De most, hogy vámpír vagyok nincs kit védened.~néztem Stefanra könnyes szemekkel~

Elena ez…

Ez pont az igazság Stefan. Miért is jöttem vissza?!Az oka te voltál!Miattad jöttem vissza, de úgy látom a szíved már más felé húz.*csordult le  egy könnycsepp az arcomon *

Másé… Elena most itt hagylak…~Az én szememben ez felért egy ,,Igen Elena teljesen igazat mondtál”-al.~

Hát rendben menj csak…

*Stefan üzenetet kap*

Szia, Stefan. Ne keress és próbálj elfelejteni! ~Ramee~

*Stefan megdöbbenten áll az utolsó szavak olvasása után*

Stefan jól vagy?~letöröltem a könnyeim felálltam az ablakból és közelebb léptem Stefanhoz~

Öööö…Igen…*gondolkozik*Nem Elena egyáltalán nem vagyok jól!Ramee elment mármint...~nem hagytam, hogy befejezze~Jajj…nagyon sajnálom …*megöleli Stefant és meglepetésére Stefan visszaölel*

~Később~

~Esküszöm, megölöm azt a nőt!~

*Elsuhan a városba és egy fiú gördeszkájáról épp a szeme előtt esett el és horzsolta le a kezét, ami természetesen Elena örömére nagyon vérzett. Odasuhan hozzá. Elváltozik és megharapja, a  fiút majd az összes vérét megissza, ami a fiú halálával járt*

Nem lehetek ennyire gyilkos!*gondolja magában*

-Elena?Te mit csináltál?

-Damon?

-Elena miért ölted meg?

-Nem tudom Damon.De ez lettem én 50 év alatt.

-Nem ez nem te vagy!

*Elena elsuhan*~A legjobb ötletnek tűnt.~

~The End~

~Láttam~

*Damon kopod Elena házánál *

*Damon hívja Elenát*

-Igen? szia Damon.

-Elena nyiss ajtót! Most! Meg kell beszélnünk a  tegnapit.*ajtót nyit*

-Szia Damon. Szóval, ha azért jöttél, mert prédikálni akarsz, mert megöltem azt  a fiút hát tessék, hallgatlak.

-Igen Elena azért jöttem. Mert őrült módon tetted!És ez nem te vagy!Hol van az Elena akit régen ismertem?

-Hát Damon el kell, hogy szomorítsalak, mert 50 éve nem vagyok már ember. ÉS így mivel változnak, az idők ezért változok én is.

-És Elena mit tervezel ezzel a nagyváltozással?

-Mit terveznék?*felvonja Elena a szemöldökét*

-A következő ember, akit megölsz az a baráti körödből valaki? Vagy mi?

-Tudod Damon, hogy titeket sosem bántanálak.

-Hát Elena ebben tévedsz. Elmentél nem is kis időre és ezzel összetörted Stefan szívét és az…*enyémet motyogja Damon magába *

-Jól van értem Damon nem felejthetnénk el ezt az egészet, hogy én mit tettem?

*Damon elmosolyodik*

-De felejtsük…És most pedig békülj ki az öcsémmel Elena hiszen ha ti nem vagytok jóba nem lesz ki elől elvennem téged.*beveti kisfiús mosolyát*

~The End~

~Újrakezdés~

~Talán itt az ideje mindent újra kezdeni.~

*hivja Stefant *

~Új nap új esélyek~

-Szia, Elena.

-Szia, nincs kedved a Grillbe eljönni beszélgetni?

-De igen egy 20 perc múlva ott leszek csak most szálltam ki a zuhany alól és itt állok egy szál törölközőben vizesen, úgyhogy 20 perc… szia.

~Elképzeltem Stefan gyönyörűen kidolgozott felső testét~

14:20 a Grillben

-Szia, Stefan

-Szia, Elena. Csinos vagy.

Köszönöm.*mosolyog*.

~Nehezen indul a beszélgetés~

*csak úgy Elena mosolyogni kezd*

-Min mosolyogsz?

-Csak eszembe jutott pár dolog. Szóval hogy telt az elmúlt 50 év?

-Nélküled Elena az első 30 év szörnyen! De kezdtem felfogni hogy nem vagy már itt mellettem. Majd az elmúlt 2 évben jött Ramee. Aki próbálta velem elfelejttetni az emlékedet. Amikor ő itt volt úgy.~Vágtam a szavába~

-Ugy könnyebb volt felejteni?

-Nem…

-El akartál felejteni? Végleg?*csodálkozva figyelte Stefan válaszát*

-Sajnálom Elena, de igen.

~Hát ez a  beszélgetés nem tűnik valami jónak~

Stefan de most mit akarsz? Tovább felejteni vagy…

*vágott Stefan Elena szavaiba*Nem most már nem akarlak elfelejteni.

Értem.És ha?

~jutott eszembe valami,ami még számomra is elég furcsa ötletnek tűnt~

-Ha?

-Ha egyelőre csak barátok lennénk. És majd alakul valami. Remélem*az utolsó szót

Suttogta*~magam se hiszem el hogy kimondtam ~

-Rendben Elena akkor barátok.

-Van egy ötletem Stefan. Lesz egy kisseb buli a témája az 1800-as évek. Lenne kedved eljönni velem?*csillant fel Elena szeme*

~Stefan elmosolyodott én pedig csak figyeltem a válaszát*

Természetesen elmegyek.Rendben akkor ott találkozunk Elena.*Stefan egy puszit nyom Elena arcára  ami ,,Köszönöm”-öt jelent*

~The End~

~Az 1800-as évek bálja~

*Stefan várja Elenát*

~És megpillantottam az irtó helyes Stefant~

-Szia, Stefan..

-Úristen Elena te gyönyörű vagy..

Köszönöm Stefan te is jól nézel ki.

~Közben Caroline és Bonnie~

-Bonnie lenne egy kérdésem… Elena és Stefan nem szakítottak?

-Várj Caroline akkor Elena most…

-Vámpír igen*hangosan mondta*

-Elnézést meghallottam miről beszélgetnek, és ha jól halottam Elena Gilbert vámpír?

-Szerintem rosszul halotta*válaszol Caroline az idegen lánynak aki Bonnie-nak ismerős*

 

~Később~

*Elena összeesik*

-Elena mi a baj?

-Nem tudom*köhög és kezd sápadni,elájjul*

~közben Bonnie annál a ismerős nővel kiabál~

-Ki vagy te?*kiabál*

Egy boszorkány a nevem Eliza. De ha most nem bánod megfosztom a kis barátnődet a vámpírságától!

-És miért?

-Megölte a fiamat!

*az idegen nő elmegy*

-Elena gyere, elviszlek innen.*Stefan észreveszi bonnie-t*

-Stefan vidd őt haza ember lett újra!*Stefan felkapja Elenát és hazasuhan vele*

Elena kérlek, kelj fel.

~Újra ember? Ne már!~

*felkel*

-Elena jól vagy?*Stefan aggódva figyeli Elenát*

-Mi történt?*Kérdezi rémülten*

-Ember vagy.

-Ember?

-Igen Elena ember.

-Stefan egy kicsit egyedül maradhatok? Tényleg csak egy perc.

-Persze Elena.~Amint Stefan kiment egyszerre éreztem fájdalmat és megkönnyebbülést. Legjobban most inkább csak az hiányzott, hogy 50 évvel ezelőtt Stefan biztos megölelt volna~

*könnyezik,Stefan visszamegy Elena szobájába és látja hogy a lány arcán könnycseppek csorognak végig.*

-Jól vagy?

Nem Stefan. Nem tudom, hogy kéne, lennem 50  éve nem tudom milyen embernek lenni.

Segítek Elena *közelebb hajol, megöleli Elenát*

~Ez nagyon hiányzott!~

~The End~

~Kedves Naplóm~

~Reggel az első gondolatom miután felkeltem gyönyörű álmaimból Stefan volt. És az ő gyönyörű mosolya.~Elena~*írja, a naplójába majd az ágyára pillant, ahol egy kis fehér színű borítékot talál. Benne egy kis levéllel.~Kedves Elena. Gyere, le a konyhába van egy meglepetésem számodra~Stefan~*a levél végén két kis szívecske ékeskedett*

*Elena, ahogy a levelet megvizsgálgatta és elolvasta magára kapott valamit a pizsama helyett és lesétál a lépcsőn *

-De finom illatok szállnak. Szia, Stefan.

-Szia, Elena.*vetett Stefan egy édes mosolyt Elenára majd visszafordult a gáztűzhely felé és letekerte a kapcsolót*

-Igen Elena ez a reggelid. Eper lekváros palacsinta. Remélem, ízlik majd.

-Biztos ízleni fog, de kérlek, egyél te is.

-Jól van Elena.*mondta a fiú selymes hangokkal*

*Stefan kipakol 2 tányért és rá 1-1 db palacsintát majd meghinti egy kis porcukorral mint ha egy étteremben reggeliznének*

- Köszönöm Stefan~próbáltam olyan édesen mosolyogni Stefanra, mint még soha~

*Stefan beleharap a palacsintájába és a hófehér pólóját lecsepegteti lekvárral*

Szabad?*kérdeztem egy ártatlan mosollyal az arcomon*

Mire gondolsz?*a tekintetében egy nyugodtan látszott*

A pólód…

*Elena közelebb lép Stefanhoz és lassan leveszi róla a hófehér lekvár pecsétes pólót*

~Stefan szemei olyan gyönyörűek nem bírtam ki hogy ne nézzem ~

*Stefan is Elena szemét nézi*

-Ki mosom jó?~kérdeztem, mint egy kislány az előtt a  fiú előtt, aki tetszik neki *

*Stefan szája lassan közelítettek Elena ajkaihoz majd lágyan megcsókolta*

~Olyan édesen, és lágyan csókolt, meg mint egy fagyi a melegben úgy olvadtam a csókjától. Szeretem őt!~

-Elena bárhogy is próbálnám, nem tudnék csak a barátod lenni. Hiába volt ez a Ramee-s ügy. Nem tudnálak el se felejteni. Mert többet érzek irántad, mint egy barát iránt

~Lágyan megcsókoltam Stefant és a csókom viszonzásra talált.~

*Elena megöleli Stefant*~Miközben megöleltem az állát a fejemre tette *

-Stefan annyira hiányoztál. A csókod,az illatod,az érintésed,maga a létezésed.

*Stefan elmosolyodik és az ölelést befejezvén Elena arcát két kezébe fogja és mélyen a szemébe nét*

-Te is hiányoztál nekem Elena Gilbert!És sajnálom ,hogy erre kellett hazatérned.

~Később~

~Stefan haza ment. Kedves naplóm ez a világ legeslegjobb napja. Szó szerint nem tudok nélküle élni Szeretem Stefant!~Elena~*írta a lány óriási mosollyal az arcán*

~Közben Stefan~

Kedves naplóm ez a világ legeslegjobb napja. Szó szerint nem tudok, nélküle élni Szeretem Elenát!~Stefan~*írta a fiú a naplójába*

~The End~

 

~Őszintén~

 

-Szia Elena lenne kedved átjönni?*hangzott a kérdés amit Stefan tett fel Elenának a telefonba*

-Nem jönnél inkább te?Kérlek Stefan~mondtam majd a  beszélgetést befejezve raktam el a telefonom*

-Na jó meggyőztél .Indulok.*rakja el Stefan a telefonját lés egy kis kitérővel a Gilebrt házhoz suhan és bekopog*

~kinyitottam az ajtót és csak egy csokor virággal találtam szembe magam,majd Stefan édes tekintetével*

-Virágot a virágnak.*mondta Stefan méz édes hangon*

-Köszönöm~megfogtam ott a virágot ahol Stefan fogta és megcsókoltam.Persze a csókom viszonzásra lelt~

-Gyere be Stefan~kerestem egy válzát amibe beletehetem a virágot~

-És Elena arrol még nem is beszéltünk , hogy te mit csinálltál az elmúlt 50 éveben..

-Ha kíváncsi vagy rá Stefan ...~kezdtem el elmesélni azt hogy mit csináltam~

-Gondolkoztam,tanultam,gyászoltam,és gondolkoztam mikor jöjjek haza, hogy lesz e akihez haza jöjjek és hogy megtartod-e az igéretedet.És csak rád gondoltam!

-Tényleg csak rám gondoltál?

-Igen Stefan csak rád!~láttam szegényen hogy szággyeli magá~De engem nem érdekel ,hogy kivel voltál!Én mindíg szerettelek,és mindíg is foglak.*Stefan elmosolyodik*

-De Elena ezt tisztáznunk kell!

-Elég nekem annyi Stefan hogy miért?

-Nem tudom .Sajnálom Elena.

~The End(ez a rész tudom hogy rövid de a fojtatást várjátok meg)

~Mond miért?~

~Kedves Naplóm.Egy újjab nap emberként.De szerintem jobb így.Stefan nem tud magyarázatot miért jött össze Ramee-val.De ma talán megtudom az igazat.~Elena~ˇ

*hívja Stefant*

-Szia Elena.*mosolyojogni kezd Stefan*

-Szia Stefan.Megtudjuk beszélni?

-Elena nem tudom!...Az már a múlt.*emeli fel a hangját*

~meglepődötten de határozottan válaszoltam~

-Ami nekem fontos!

-Rendben 2 perc és ott vagyok.~mire elraktam a telefonom már is kopogtak~

-Gyere be Stefan.*kinyitja az ajtót és beengedi*

-Szóval Elena.Mindent tudni akarsz?Mert ha igen akkor üljünk le és hallgass meg.De ahoz hozzánk kell menni.

-Rendben.Induljunk.*Stefan kinyitja Elenának az ajtót majd felkapja és hazasuhan vele*

-Hallgatlak Stefan.

*Elena leül Stefan ágyára*

-Amikor teljesen összeomlottam.Egyedül éreztem magam.Az első pár hónapban sírva keltem,feküdtem a  hiányod miatt.Hiányoztak a szemeid az illatod az ajkaid te magad.De 30 év után már csak a szívemben éltél.Majd 2 évvel ezelőtt találkoztam Ramee-val.Ő annyira egyedül volt.És én is.És tudott a vámpírokról.*hullot ki egy könycsepp Stefan szemeiből*

-Szóval csak az egyedűl lét?~Sajnáltam Stefan-t*

-Igen.

~Még mindíg nem hittem hoyg csak a magyány okozta ezt a kapcsolatot.De láttam Stefan-on hogy nem bírná ki ha ujra felszakadna a szívén egy seb.Így hagytam~

-Van itthol valaki?*kiálltja fel Damon,mellette Ramee-val*

-Igen Damon Elena és én.

-Damon akkor én nem zavarok!*mondta Ramee*

-Nyugalom Ramee Elena remélhatőleg nem bánt!*mosolyog*

*Elena és Stefan lemennek*

-Stefan tisztázd ezt Ramee-val.

-Rendben Elena.

*Elena a konyhába megy egy kis nasi-ért Damon utánna megy*

-Egy köszönöm-öt kaphatnék?

-Nem előbb mondanom kell valamit.

*Stefan nem tud megszólalni Ramee elsuhan melőlle és Elena mögé áll*

-Vámpír lettem!*súgja Ramee Elena fülébe és egy kést Elena hátába állít majd elsuhan*

-Mi a ....?

*Elena összeesik de Damon elkapja mielőtt földet érne*

-Elena gyerünk gyógyulj.

*kihuzza belőle  akést és várja hogy begyógyuljon a seb.*

-Ezt akartam elmondani Damon.Ember vagyok

-O.O ember?*Damon nem reagált inkább gyorsan megharapja magát és Elena ajkaihoz nyomja  a kezét*Gyerünk innod kell!

*Elena sebe meggyógyul a vámpír vértől*

-Damon mi történt?*suhan a konyhába Stefan és értetlenül áll a látottak előtt*

-Semmi Stefan.Semmi.~Válaszoltam inkább én~

-De igen  Elena.Stefan a drágalátos Ramee-d vámpír és hátbaszurta Elenát!

-Mi?Hogy mit tett?*elenához megy*Jól vagy?

-Amennyire most tudok.

-Megkeresem és megölöm érted?!

~mondta Stefan a hangját felemelve ekkora elszántság és a döntésében biztosságot még nem láttam tőle~

*Stefan elsuhan Ramee-t keresi*

-Istenem öcsi!

*Damon felkapja Elenát az ölébe*

-Most pihenned kell!*felsuhan vele a szobájába és lerkja az ágyára*

*Damon elena mellé ül és figyeli*

-Jól vagy?

-Nem Damon nem!Stefan Ramee után suhan amikor most szeritnem mellettem kéne  lennie.

-Hát Elena ő csak megakarja leckéztetni Ramee-t,de tényleg igazad van.

~To be contuned~

-Rendben 2 perc és ott vagyok.~mire elraktam a telefonom már is kopogtak~

-Gyere be Stefan.*kinyitja az ajtót és beengedi*

-Szóval Elena.Mindent tudni akarsz?Mert ha igen akkor üljünk le és hallgass meg.De ahoz hozzánk kell menni.

-Rendben.Induljunk.*Stefan kinyitja Elenának az ajtót majd felkapja és hazasuhan vele*

-Hallgatlak Stefan.

*Elena leül Stefan ágyára*

-Amikor teljesen összeomlottam.Egyedül éreztem magam.Az első pár hónapban sírva keltem,feküdtem a  hiányod miatt.Hiányoztak a szemeid az illatod az ajkaid te magad.De 30 év után már csak a szívemben éltél.Majd 2 évvel ezelőtt találkoztam Ramee-val.Ő annyira egyedül volt.És én is.És tudott a vámpírokról.*hullot ki egy könycsepp Stefan szemeiből*

-Szóval csak az egyedűl lét?~Sajnáltam Stefan-t*

-Igen.

~Még mindíg nem hittem hoyg csak a magyány okozta ezt a kapcsolatot.De láttam Stefan-on hogy nem bírná ki ha ujra felszakadna a szívén egy seb.Így hagytam~

-Van itthol valaki?*kiálltja fel Damon,mellette Ramee-val*

-Igen Damon Elena és én.

-Damon akkor én nem zavarok!*mondta Ramee*

-Nyugalom Ramee Elena remélhatőleg nem bánt!*mosolyog*

*Elena és Stefan lemennek*

-Stefan tisztázd ezt Ramee-val.

-Rendben Elena.

*Elena a konyhába megy egy kis nasi-ért Damon utánna megy*

-Egy köszönöm-öt kaphatnék?

-Nem előbb mondanom kell valamit.

*Stefan nem tud megszólalni Ramee elsuhan melőlle és Elena mögé áll*

-Vámpír lettem!*súgja Ramee Elena fülébe és egy kést Elena hátába állít majd elsuhan*

-Mi a ....?

*Elena összeesik de Damon elkapja mielőtt földet érne*

-Elena gyerünk gyógyulj.

*kihuzza belőle  akést és várja hogy begyógyuljon a seb.*

-Ezt akartam elmondani Damon.Ember vagyok

-O.O ember?*Damon nem reagált inkább gyorsan megharapja magát és Elena ajkaihoz nyomja  a kezét*Gyerünk innod kell!

*Elena sebe meggyógyul a vámpír vértől*

-Damon mi történt?*suhan a konyhába Stefan és értetlenül áll a látottak előtt*

-Semmi Stefan.Semmi.~Válaszoltam inkább én~

-De igen  Elena.Stefan a drágalátos Ramee-d vámpír és hátbaszurta Elenát!

-Mi?Hogy mit tett?*elenához megy*Jól vagy?

-Amennyire most tudok.

-Megkeresem és megölöm érted?!

~mondta Stefan a hangját felemelve ekkora elszántság és a döntésében biztosságot még nem láttam tőle~

*Stefan elsuhan Ramee-t keresi*

-Istenem öcsi!

*Damon felkapja Elenát az ölébe*

-Most pihenned kell!*felsuhan vele a szobájába és lerkja az ágyára*

*Damon elena mellé ül és figyeli*

-Jól vagy?

-Nem Damon nem!Stefan Ramee után suhan amikor most szeritnem mellettem kéne  lennie.

-Hát Elena ő csak megakarja leckéztetni Ramee-t,de tényleg igazad van.

~To be contuned~

 

~Megbántam~

 

-Elena lenne egy kérdése

-Igen Damon?

-Hogy lettél vámpír?

-Egyik este amikor Stefan nállunk aludt gondolkoztam két csók között.És kikönnyeztem ,hogy én folyamatosan öregszem ő meg marad a helyes jóképű Stefan Salvatore.Majd  ő megvigasztalt és hirtelen kimondtam azt a szót amit ő nem akart sose hallani.Hogy változtasson át.De tudta hogy ha vele akarok lenni örökre megkell tennie.És  pár órával később megtette. Rájött hogy  ez az egyetlen egy kiskapu az mi örök szerelmünkhöz.De amikor felkeltem és megizleltette velem az emberi vért.Nem bírtam leálni.Így elhagytam Mistic Falls-t.

-Értem .Tehetek még érted valamit?

-Nem…

-Akkor  pihenj Elena rád fér.*Damon feláll és figyli Elenát ahogy lehunja a szemeit és elalszik*

*Stefan hazaér ,Damon lesuhan *

-Halkabban Elena most aludt el…

-Felmehetek hozzá?

-Hát az én szobámban van..

-A te szobádban?*csodálkozott Stefan *

-Zavar?*Stefan inkább figyelmen kívül hagyta ezt a kérdést,felsuhan elena mellé*

-Szeretlek!*leül mellé egy csókot lehel Elena ajkaira majd lemegy Damonhoz*

-És Beszéltél Ramee-val ,Stefan?

-Nem Damon nem beszéltem vele!

-Miért nem beszéltél vele?Ha nem tűnt volna fel megakarja ölni Elenát.De úgylátom számodra ez nem anniyra fontos!

-De igen Damon nagyon is!

-Hát akkor jó lesz nekem Elena.Majd néha iszok a mámorító véréből és megadom neki amit te sose fogsz tudni!

*Stefan elválltozik*Elenát SOHA ne merd bántani!*kidobja Damont az ablakon*

-Húú…Öcsi majdnem elérted hogy féljek tőled .De sajnos ez nem sikerült De adok 6 pontot arra a részra arra *ARRRGGHHH*-ra.

*Elena felébred*

-Damon?

-Hát öcsi Elena engem hív*felsuhan mellé ül és megfogja a kezét*

-Jól vagy?

-Jobban…

*Stefan is felsuhan*

-Szia Elena.Jól vagy?Úgy aggódtam…

-Igen Stefan Elena jól van. De nem úgy tűnik mintha hű de aggódtál volna érte.

*Stefan Elenára néz és szinte egyszerre mondják*Damon kimennél?

-Igen de ne felejtsétek hogy ez az én szobám!*Stefan hirtlen felkapja Elenát és átsuhan vele a szobájába*

-Stefan…

-Elena Damonnak igaza van.

-Érzel még Ramee iránt?*Stefan lehajtja a fejét és halkan mondja*Igen…

-Rendben Stefan ,megértem hisz 50 év az csak 50 év.*indul az ajtó felé*

-Ha te szereted őt és friss szerelem volt akkor..az enyém meg…

-Elena

-Stefan de ez így nekem nem megy.Szeretsz te még engem?*mind a ketten könnyeznek*

*Stefan elfordul,Damon hallgatózik*

-Rendben!

*Damon lesuhan a nappaliba és leül*

*Elena könnyekkel a szemében lemegy a nappaliba és az ajtóhoz megy*

-Elena…Ez az én hibám*mondta Damon*

-Nem ez az enyém!Hogy hazajöttem!

-Ilyet ne mondj!

*elena kimegy az ajtón és hazamegy,damon utána megy*

-Elena várj kérlek.Hogy mondhattál ijet?

-Damon bánom hogy hazajöttem!Ha nem jöttem volna Stefan és Ramee még mindig együtt  lehetnének.

-Én ezt fogom megbánni!*Damon közelebb lép Elenához és megcsókolja*

~To be contuned~

~Tiszta lappal~

~Kedves naplóm.Az életema  feje tetejére állt.Stefan még mindig szereti Ramee-t.~

*felhívja Stefant*

-Szia Elena.

-Stefan beszélnünk kell!

-Tudom…Találkozzunk a Grillben.~mondtam hallkan~

-Igen máris ott vagyok.Köszönöm Elena.

*lerakja   telefont és a grillbe megy*

~Már a grill-ben~

-Szia Stefan.~Olyan büntudattal figyeltem őt…~

-Szia Elena.Menjünk üljünk le…*leülnek egy asztalhoz ami távol van az emberektől*

-Elena tudod ,hogy nehéz felejteni…Így még én se tudom egy napróla  másikra elfelejteni  Ramee-t.Mint ahogy téged se tudtalak elfelejteni…~Vágtam Stefan szavaiba~

-Damon megcsókolt.

*Stefan feláll* Rendben!*kimegy a Grillből*

-Stefan várj kérlek!*kimegy utánna*

-Elena!

-Sajnálom Stefan kérlek bocsáss meg.Én csakis téged szeretlek!*könnyezik*

-Elena…*kezd Stefan hangja elcsuklani de megöleli Elenát és az arcát a lány hajába temeti*

-Úgy szeretnék mindent tiszta lappal kezdeni.

-Én is Elena én is.

-Stefan tudom ez a legnagyobb kérés de felejsd el Ramee-t ő már  a múlté.

-Igen?A mult vagyok?*hallatszik möggülük Ramee szájából*

-Boccs Stefan!*Elenához megy és a kezében lévő fakaróval hátba szurja*

-Ramee!*kiálltja Stefan*

*Elena össze esik Ramee elsuhan*~Nem tudtam megszólalni a  fájdalomtól~

*elena vérzik,Stefan elváltpzik*

-Stefan…*Elena elájjul*

*Stefan hazasuhan Elenával és Damon nevét kiabálja *~nem tudom miért…~

-Damon!Segíts!*hangzott el a név és egy szó a fiú szájábból már remebgő hangon.*

-Mi történt?Elena?Ugye tudod ha most meghal ismét vámpír lesz.

-Nem nem lesz az!Külömbenis nem itt vámpír vért…*hitte Stefan*

-De igen az én vérem itta utoljára.

-Damon inkább megoldom…*próbált Stefan erősnek tünni de egy könnycsepp hullot ki a gyönrörű zöld szemeiből*

-Stefan inkább hívd Bonniet.*Stefan előkapja a telefonját miközbe bátja kilballag a ház elé aggódva Elenáért ,a telefonálói fiu az ablakhoz megy *

-Igen?Szia Stefan…

-Bonnie segítened kell!Ramee hátba szurta Elenát és a vérünkből nem ihat ismét ha pedig meghal ujra vámpír lesz amit senki se aar főképp ő nem!

-Máris indulok!

*Stefan mire visszafordult Elenához addigra  alány már sehol nem volt.Csak egy cetli amellyen ez állt:Elena ma meghal!*

*Stefan elszörnyedve kiszalad Damon mellé*-Hol van?

-Ki?

-Elena!Hova vitted?Hol van?

-Honnan tudjam hisz te veled volt.

~Mikor felébredtem Ramee állt előttem elváltozva egy késsel a  kezében és csak ennyit motyogott az orra alatt:Meögöllek!~

-Tudod Elena…Stefannal olyan jó volt…És 1 év után sikerült elfeledtetni téged.De amikor mégis szóbakerülél megcsókoltam hogy ne gondoljon rád csak rám.De visszajöttél.Nem tudtál volna meghalni?Vagy esetleg ott maradni a seggeden?

*kis szünet után Ramee ingerülten és kiabálva mondja*

-Redben hogy egyszer Damon elküldött de mostmár nem fog menni neki. És miattad SOHA többet nem lehete Stefannal.

*Elena a zsebébe nyúl és megnyom egy gyorshívó gombot, ami Stefan-t hívja*

-Elena hol vagy?*aggódva szol bele a telefonba Stefan*

-Ugyhogy Elena a legegyszerűbb ha megöllek.Így ha meghalsz Stefan szomorú lesz és itt leszek én akinek elmondhatja  a gondjait bajait és természetesen kisirhattja magát a vállamon.És most Elena…A Stefannal való kapcsolatodnak lassan vége…*A kést belszurja Elena combjába*

~Akkorát sikítottam amekkorát még soha fájdalom járta végig az egész testemet~

-Bonnie keresd meg Elenát kérlek valahogy!*Bonnie elmond valami igézetet ami segítséget nyújt Elena keresésében*

-Erre…*mutat a lány egy északi irányba*

-A városba?*Kérdezi Stefan*

-Ez így lassú lesz!Bonnie teleportálj!

-De még nem megy…

-De igen megy!*próbálta befejezni  Damon a kisebb vitát*

*bonnie megfogja a fiuk kezét és hihetetlen módon oda teleportál ahol Elena és Ramee vannak*

-Ramee hagyd őt békén!

*Ramee Elena hasába szurja a kést,Elena eddig megpróbált a két lábán állni de összeesett*

-Megöllek!*kiáltotta fel Bonnie,és egy szörnyű agydaganatot növeszt Ramee fejében*

*Damon elkapta Elenát*

-Stefan !*a fiu csak állt nem tudott mit tenni*

*Bonnie egy röpke mozdulattal kitépte Ramee szívét*

~Stefan mozdulatlanságából azt következtettem ki hogy aggódik de kiért?~

*Damon a Salvatore házba suhan Elenával az ölében,eközben Ramee összeesik és Bonnie csodálkozva figyeli Stefant ahogy elkapja  a holtteste*

-Miért ölted meg?

-Ha nem vetted volna észre megakarta ölni Elenát és tudod nekem Elena fontosabb mint ea te kis volt barátnőd!*Stefan elkomojodik*

-Ne csodálkozz ha Elena kezd érezni valamit Damon iránt is ha te itt pátyolgatod Rameet ahejett hogy vele lennél.

-Elég Bonnie.Fogd be!

-Fáj az igazság Stefan?

 

~Közben(ezt máskor tudom beirni)~

-Gyerünk Elena!Kelj fel.*mondta Damon öszintén aggódva  a lányért akit talán most fog elveszíteni*

-Gyerünk!*lágyan megcsókolja  a lány ajkait*

-Elena…kérlek.

*Elena kinyitja szemeit*

-Elena ilyet ne csinálj soha többet!*könnyekkel a  szemében vet egy mosolyt Elenára*

*Stefan hazamegy könnyes szemmel*~Ha 2 percel hamarabb jön haza szerintem vége Damonnak~

-Damon!*mondta Stefan próbált erődnek leni*

-Igen öcsi?

*Damonnak odaadja a gyűrűjét és lesuhana  pincébe*

-Stefan ez most mit jelentsen?*kiabál Elena le Stefan után majd feláll az ágyrol*

-Neked pihenned kell!

*elena elindul ki az ajtón *

-Elena!*Damon megfogja a láyn kezét és egy óvatos rántással visszarántja*

Pihenj!*Damon lesuhan Stefanhoz*

-Stefan!Ez mit jelentsen?

-Menj innen Damon!MOST!

*Elena lemegy aggódik Stefan-ért*

-Stefan!~mondom halkan de próbáltam határozott lenni és kimutatni az aggódásom és  a részvétem Ramee miatt*

-Elena?*szólalt fel Stefan halkan mint aki az utolsó szavát mondaná el halála előtt*

-Damon menj fel  kérlek.~határozottab nem is lehetnék*

-De…

-Nincs de.Kérlek Damon.*Damon felmegy és egy üveg whisky társaságában leül a barna bőr kanapéra és próbál fülelni,eközben Elena csak áll a pince bejáratában és Stefan-t nézi de erőt vesz magán és lközelebb megy Stefanhoz*

-Elena menj ki!Bánthatlak!

-Nem nem fogsz!

*Stefan feláll  és Elenát a falnak szorítja majd a feje mellett beüti a falat*

-Nem félek tőled!

*Stefan leül az ágyra*

-Ha meggondolod magad gyere fel*lerakja az ágyra Stefan gyűrűjét és felindul,de stefan megfogja a kezét*

-Elena…Mindenkinek útban vagyok.Nem kellek senkinek.*Stefan elindul ki az ajtón*

-Nem Stefan ez nem igaz!Nekem igenis kellesz.

*Stefan kimegy  a salvatore ház elé és elena követi*

-Stefan ez nem igaz! Én Szeretlek és nekem vagy a legfontosabb.

*stefan elfordult elenátol háttal áll neki*

-Szeretlek Stefan.

*Stefan megfordul Elenára pillant és gyors léptekben oda megy hozzá  megcsókolja és beletúr a hajába*

-Köszönöm.*Elena visszacsókol* 

 

~The End~

~Egy csók ~

~Kedves naplóm az életem jobbá vált. Stefannal kibékültünk… Remélem ma minden rendben lesz~Elena~irja a lány a naplójába az ablakban ülve s néha-néha kipillantva az utcára*

*Damon felhívja Elenát*

~Nem fogom felvenni!~*kinyomja*

-Elena!*mondja magában Damon és ugy dönt hogy  a Gilbert házhoz suhan majd kopog egy picit részeg, miután odaér kopog*

~Ki lehet az?~*gondolja Elena,majd kinyítja az ajtót*

-Damon???

-Miért nyomtad ki?

-Tudod te.

-Nem Elena én egy szellem vagyok egy írtó jó képű szellem akinek mellesleg jó teste van.*vet egy kisfiús mosolyt Elenára*

-Miért jöttél?

-Segítened kell!Van egy kis gondom.

-És mi lenne az amiben nekem kell segítenem:

-Elmondom csak menjünk fel a szobádba…*tünt Damon lényegre törőnek*

-Ömm ..muszály?~Természetesen viszakoztam hogy Damon-nal felmenjünk a szobámba~

-Igen.*Elena végül felmutat a szobájába mint egy iránytű hogy Damon tudja hogy merre menjen ezzel jelezve hogy :menj!*

-Szóval mi a baj Damon?

*Damon hirtelen megcsókolja Elenát majd megfogja a kezét de a lány még igy is ellenkezik*

-Damon ne én Stefant szeretem!!*Damon ujra megcsókolja  lány és közben a fiatalabbik Salvatore ugy dönt hogy meglátogatja szerelmét egy szál rózsával a kezében kopogás helyett rögtön Elena szobája a cél*

-Ti mit…?

-Stefan én nem….

~Láttam Stefan arcán a düh-öt~

-Hát öcsi tudod amikor két ajak összeér az…*csücsörít a szájjával*

*Stefan neki szorítja Damon-t a falnak*

-Ne Stefan kérlek…

-Elena visszacsókoltál?

-Nem Stefan esküszöm!

*Damon kiszabadul öccse szorításából és mielőtt elsuhanna egy puszit nyom Elena arcára *

-Stefan…

-Ezt tudod neked hoztam!*mutatja fel az egy szál gyönyörű vörösrózsát*

-De látom nem kellett volna.

-Nem Stefan…Köszönöm ezt a gyönyörű rózsát*megfogja ugyanott ahol stefan fogja a virágot,belenéz a fiu gyönyörű zöld szemébe *Nincs köztünk semmi Stefan!

-Igen? Láttam Elena!

-Stefan én téged Szeretlek érted csakis TÉGED!

-Akkor bizonyítsd be  Elena!*Elvettem Stefan kezéből a rózsát letettem a tökrős asztalomra és visszafordultam Stefan hoz*

-Szeretlek!~Oly lágyan csókoltam meg hogy bizzon bennem és tudja hogy csak övé a szívem~

-Elena tényleg szeretsz?

-Nem Stefan!*fordultam el tőle és tettem pár lépést előre*

-o.O*Stefan ilyen nagy szemekkel nézte Elenát*

-Stefan én nem szeretlek szerelmes vagyok beléd!*Mosolyog*

*Stefan elmosolyodik majd felkapja Elenát és megcsókolja*

~ A legédesebb csók ~

~The End~

~Ismerlek~

-Szia Stefan!*hivtam fel *

-Szia Elena.

-Merre vagy?

-A grillben egy kávéval*Elena kinyomja és felvesz valami nem hozzá illő göncöt és egy kalapot*

~ A grillben~

-Ezt annak a fiunak*nyújt a pincérnek egy kis cetlit majd röjtön kimegy*

-Ezt  magának küldik.*Stefan elveszi elolvasa majd kimegy*

-Mr.Salvatore?*hangzik a kérdés ismerős hangon*

-Igen Stefan Salvatore..Miben segíthetek?

-A kérdésem az lenne hogy mék vágányra kell felszálnom hoyg eljussak a dzívéhez~Tettem fel a kérdést mosolyogva ~*Stefan felismeri Elena hangját leveszi róla a kalapot és közelebb húzza magához a  lány a karcsú derekánál fogva*

-Te már megtaláltad azt az utat Elena.~a világ legédesebb mosolyára pillantottam fel~

-Neked már nem kell keresned….*Elena átkarolja Stefan nyakát*

~Pár perccel később~

~Álltunk ott egymás karjaiban nézve egymás szemét majd ajkaink lassan közeledtek egymáshoz éreztem hogy a  lelkem össze fonódik Stefan –éval  abban a  pillanatban olvadtam el csókjátol és szálltam a  mennyekbe~

~The End~

~Katherina~

~Kedves Naplóm.Kezdenek az érzéseim összekavarodni.~Elena~*Csengettek a Gilbert házhoz Elena gyors iramban elrakta naplóját és lement majd 1 másodperccel  később kinyította barnára festett tölgy fa ajtójukat*

-Igen? nézett ki a lány az ajtón de senkit nem látott csak a küszöbön egy leevelet Elena Gilbert –nek címezve.~Kedves Elena!- állt a levél első sorában majd a lány tovább olvasta- Gyere a tisztásra.~Stefan~*Elena letette a konyhaasztalra a levelet majd felmenet a szobájába  felvette fekete bőrdzsekiét és elindult ki az ajtón.*~Irány  a tisztás ~*gondolta a lány miközben elsétált a  tisztás felé és mosolyt ültetett az arcára*

~Tisztáson~

-Stefan?Itt vagy?~Éreztem hoyg valaki figyel de nem tudtam hoyg ki lehet az.Majd egy erős szélfuvalatot.~

-Stefan!*hivja a fiut*

-Szia Elena.

-Stefan itt várlak a tisztáson és te sehol nem vagy.-Miért ott kéne lennem? Elfelejtettem valamit?-Stefan te hagytál levelet az ajtóm előtt hoyg jöjjek ide.-Nem Elena én nem!-Hol vagy?*kérdezte Stefan aggódva*

-A tisztáson mint már említettem…

-Elena ne mozdulj jó?

-Rendben Stefan.~megnyomtam az érintő képernyős telefonomon a piros gombot és elraktam sötét farmernadrágomba~*Stefan hirtelen Elena mögött termett ,jól végigmérte szerelmét hogy jól van e majd szorosan magához öleli*

-Stefan semmi baj!*mosolyog*-Rendben Elena.

-Stefan én most elmegyek az iskolába remélem találkozunk.~Egy csókot leheltem Stefan mézédes ajkaira majd haza indultam felvettem a  válltáskám,kocsiba ültem  és a” Mistic Falls Highschool” felé vettem autómmal az irányt.

~*Stefan hazamegy a Salvatore házba majd oly módon mint Elena felveszi a táskáját és beül a piros Veterán autójába és a suli felé veszi az irányt*

-Szia Damon.*hangzott a  köszönés a fiú felé*-Szia Elena.Nem iskolában kéne lenned?-De igen Damon.*válaszolta Elena*

-Elena…

-Igen Damon?

-Jobban vagy?

-Neked hála…*kacérkodik s ezzel jeleket küld Damonnak hogy közleledhet*

*Damon közlebb lép Elenához*-Elena bármikor megteszem.Érted…*a lány és Damon ajkai egyre közelebb kerültek majd el csattant egy csók*

-Damon nekem mennem kell…

-Menj csak Elena.

~A sulinak vége a salvatore házban…~

~*Stefan fennv an a szobájába*

-Szia Stefan.*kopognak*

-Szia Elena…*Stefan feláll majd  alányhoz megy és megöleli De megéri a  tipikus Katherina szagát a halál és a vét szagát majd ellöki magátold e a lány feláll*

-Eggyikőtöket sikerült átvernem ugylátszik hogy téged nem!*Katherina elsuhan*

*Elena felhívja Stefant*

-Szia stefan még csak most értem haza …Lenne kedved átjönni?

-gen ..

-Mert van mit megbeszálnünk*Stefan közben a nappaliba ment ahol a sötétitők szétvoltak húzva és Damon egy pohár Whisky-vel a kezében nézte a  naplementét*

-Damon gyere.MOST!*Damon elindul Stefannal a  Gilbert-ház felé majd bemennek*

-Szia Elena.*köszöntek a fivérek egyszerre*

-Elena…*mondja Damon*

-Gyere velem kérlek.Nyugi Stefan ne csinálok vele semmit.*Elena és Damon kimennek*

-mond Damon.

-Elena megkéne beszélnünk a mi kis…-Mit?-Ne tégy úgy mintha nem történt volna semmi.Tegnap a nappalinkban.Ugyan már Elena még csókolóztunk is.~Csak álltam ott és néztem Damont és ellenkeztem hogy én nem~*visszaindultam a házba Stefanhoz ne hoyg valamimt félreértsen*

-Damon.Mit jelentsen az hogy Eggyikünket már sikerült átverni?*állt Stefan bátyjára meredve fegyegető tekintettel*

-Ne…Ohh a fenébe!-Damon mi is akarjuk tudni.-Mi történt reggel?

-Hát Stefan.Reggel Elena aki mellesleg nem ő volt ..Hát tudom hogy egy ujjab rándot varázsolok az amugyis felhős homlokodra de megcsókoltam.*Stefan azonnal Damhoz suhant hogy a  falnak dobja de Damon kitért előlle és a másik oldalra suhant*

-Stefan ne most ne!~Álltam közéjük~

-Ő nem velem csókolózott hanem…katherina-val.

~To Be Contuned~

~Szellem~

-Szia elena!*hangzott egy ismerős hang*-

Ramee?-

Igen Elena..Hmm..hogy felismertél…Gondoltam beugrok megkeseríteni az életed!

-Miért?~kérdeztem ijedten~

-Talán mert Stefan-t elvetted tőlem!*Elena rögtön a lány szavába vág akit nem lát hisz szelem*-

Nem Stefan engem szeretett csak valahogy bejöttél a képbe!

*Ramee látható*

-Igen?*Egy hirtelen mozdulattal egy kést vág Elena vállába*

*Ramee szelleme eltűnik*

~A fájdalomtól csak sikítani tudtam~-

Elena!*kiállt fel damon a szobába majd felsuhan a lány mellé*-

Mi történt?

~A könnyeimtől csak egy homályos alakot láttam aki nyogtató hangon közeledett felém~

-Ramee…

~Válaszoltam a vállamat fogva*-

Damon nagyon fáj!*damon megöleli Elenát miközben arra gondol hogy öccse miért pont most ment vadászni*-Vigyelek be a korházba vagy…

-Megtennéd?*Damon megharapja magát és Elena ajkaihoz nyomja a kezét *

-köszönöm..

~hangzott el a számbol majd ”beleharaptam” damon kezébe és ittam a véréből~

*Damon elmosolyodik*~épp hogy befejeztük a „vércserét „ stefant pillantottam meg az ajtóban~

-Szia stefan.-

Elena jol vagy?*halatszott az aggódás  a hangjában*

-Igen öcsi jól van!

-Akkor miért véres a pólód és damon nem téged kérdeztelek!

-Itt vagyok igy beleszolhatk!*ördögi mosolyt vet damon az öccsére*

-Ez nem igaz!~Elegem van minden piti dolgon kpesek veszekedni~

*feláll és elmegy stefan és dmaon mellett*

-Elena várj!Ezt jol elintézted öcsi!*damona  lány után suhan de Stefan is*

-Elena várj mi a baj?-Stefan mi a baj?*megáll*

-Szeretnéd tudni?Te vagy a pasim amikit szeretek mégis damon vérét iszom?!

-Damon vérét?

-Igen Stefan!Tudod a volt barátnőd megakar ölni de gondolo ez nem érdekel.-

De igenis Elena érdekel.

-Igen öcsi biztos?Elenának igaza van!

-Damon inkább…~hadonásztam kicsit a kezeimmel majd elhalgattam mielőtt olyat mondok amivel megbántom~

-És Elena mit tegyek?Ezelen mit tegyek?

~könnyek csordultak ki barna szemeimből majd felháborodottan távoztam~

-Elena!

*Stefan a lány után megy majd megfogja a kezét*

Várj!Ne haragudj rám.Szeretlek Elena és sajnálom hogy…

-Stefan mond meg Szeretsz te engem igazán?

-Tiszta szívemből Elena~fojtatnikartam de inkább nem aszerettem volna egy ujjabb vitát igy megcsókoltam Stefan-t(cukii elhalgatatás mód);~*Stefan visszacsókol majd két kezébe fogja a lány arcát*

-Én is Szeretlek Stefan!

~The End~

~Jól esett~-

Szia öcsi.*kezdte a párbeszédet damon mikor meglátta Stefan-t*

-Damon!*válaszolt Stefan *

-Damon szeretném ha hagynád Elenát!Nem ismétlődhet meg a történelem.*Damon mosolyog*

-Hadjam békén?

-Igen örülnék neki!

-Hát figyelj Stefan…*kezd komolyabb hangnembe váltani*Ha nem hagynád  folyton magára Elenát.Mert Ramee után szaladgálsz akkor talán nem lennénk többet együtt.Mert az az idő amit te vele töltesz…De ha így mondod.A multkori csók elég jól esett.

*jelenti ki damon gúnyos mosollyal az arcán *

-De nem biztos hogy Elenának jól esett.

-Hát drága öcsi azt csak ő tudja!De köszi az ötletet.

*a whisky-s szekrényhe emgy levesz egy kristálypoharat majd egy pohár italt tölt magának*

-Ezt nem ötletnek szántam Damon!

~Jajj istenem annyira hiányzik Stefan~*felhívja *-

Szia Elena.*damon kiveszi Stefan kezébőla  telefont és a szobájába suhan vele majd magára csukja azajtót*

-Damon?...

~hogy hogy ő vette fel?~

-Stefan ott van?

-Itt nincs lent van.De hogy vagy Elena?

-Köszönöm Damon jól vagyok.Ha Stefan ott van átmennék ah nem zavarok.

-Te engem Elena sose zavarsz*kisfius mosollyal nézi az ajtót*

*lemegy Stefanhoz*

-Várlak Elena.Addig gondolj rám.*lerakja a telefont majd Stefannak nyujtja*-Öcsi téged kerestek!Elena volt!~elraktam a telefonom majd mivel közel voltam igy bekopogtam~

*Stefan az ajtóhoz suhan*

-Szia Elena.

*megcsókolja a lányt ugy hogy Damon is lássa*

*Damon egy kortyot iszik a whisky-éből*

-Neked is szia Stefan*mosolyog*

-Szia Elena.*szólalt fel damon majd oda megy  alányhoz és arcon puszilja majd felmegy a szobájába*

-???

*Stefan gyilkos tekintettel néz Damon  után*

-Ez mi volt?~kérdeztem meglepődve~

-Nem fontos Elena.

*lágyan megcsókolja majd felkapja az ölébe és 2 csók közt a lábával berúgja a bejárati ajtót majd felsuhan a lánnyal a szobájába*

-Szeretlek!

*hangzott Stefan szájjábol*

-Én is

~oly lágyan csókoltam meg majd huncutan az ágyralöktem~

*Stefan óvatosan magára rántja Elenát*

~szenvedélyes csókcsatába elenyedtünk Stefannal miközbe leestünk az ágyrol de ez egyikünket sem zavarta folytattuk~

 

~The End~

~Szülinap~

~Kedves Naplóm.Kéltem aszeretteimet.Katherine nem tudom mikre képes és itt van Ramee szelleme is~Elena~

*csörög a telefon*

*a lány felvette a telefont majd egy hang szolt bele*

-Szia Caroline.

-Remélem nem felejtetted el Elena…

-Mit is?

-Elena.Rémlik ma vagy 18 éves,mondjuk 50 év eltelt de azt nem számoljuk.

-Mondtam hoyg enm szeretnék bulit.

-Nem lesz nagy.Csak a fontosabb emberek.

-Ok caroline de csak a fontosabbak.

-Elena akkor este 6kor a Salvatore házban.

~Este ~

*Elena fent van Stefan szobájába és a tükör előtt csinosítgatja magát*

-Elena minden rendben?*kérdezi Stefan az ajtóból*

-Igen minden rendben…Csak..

-Csak?*kérdezett vissza Stefan aggódva*

-Olyan sok minden történt és anyáék azt hittem legalább a 18.születésnapom még velük ünneplem.

-Elena.Tudom hiányoznak a szüleid de ha vámpír voltál igy sok sok év eltelt már…próbált meg magad tultenni rajtuk.

-Tessék?Ezt nem hiszem el Stefan!*elindul az ajtó fele*

-Elena sajnálom…*Elena kiaarna lépni az ajtón de Damon mellkasába ütközött*

-Jól vagy Elena?*mondta Damon*

-Engedj ki!

-Elena sajnálom amit mondtam!

-Stefan hoyg mondhattad azt hoyg teyem magam túl azon hoyg meghaltak?Hogy nem ünnepelhetnek velem?Hogy nincsenek szüleim?*Damon csa csodálkozva néz Elenára majd Stefanra*

~Közben~

*Caroline elváltozik felsuhan az emeletre Damont ellökve*

-Vér*mondja halkan majd Elenához suhan és nyakon harapja*

-Caroline!*Stefan lelöki a lányt Elenárol,majd szorosan a falnak nyomja*

~Csak a nyakam tudtam megfogni nem tudtam mi történt~

-Elena lejössz?Mindenki rád vár!*kiáltott fel Bonnie majd lassan felindult az emeletre*

-Bonnie küld el a vendégeket most!*kiabált le damon*

*Caroline kiszabadul Stefan szorítása közül majd ujra megharapja Elenát és visszaváltozik az arca*

~Nem hittem el hogy Caroline tette ezt~

*Elena összeesik,Damon elkapja*

-Semmi baj Elena.

-Sajnálom Elena!Sajnálom!*megy közelebb Caroline és könnyezik*

*Stefan odamegy Elenához*

-Caroline miért tetted?

~Damon arcát láttam és halottam ahoyg annyit mondogatott hogy ,,Elena” egyre halkabb volt Damon hangja majd az arca is elhomályosult~

-Stefan sajnálom nagyon sajnálom!*mondja Caroline sirva*

-A vért nem tudjuk pótolni.Tul sok vért veszít mert pont  fő eret harapta meg Caroline.

-Damon!Az nem az nem lehet!Elena nem lesz ujra VÁMPÍR!

*Damon megharapja magát nem törődve azzal a fájdalommal amit magána okoz és Elena ajkaihoz nyomja*

-Semmi bajod nem lesz Elena.Megígérem.

*Caroline ujra elváltozik a vértől*

-Menj ki Caroline!*kiált Damon a láynra*

-Sajnálom…

*Stefan óvatosan megfogja Carolien vállát hogy vissza ne forduljon majd  lépcső fordulójánáll megállnka*

-Figyeljetek ide.Most nem lesz BULI!Elena rosszul van.Hadjátok el a házat.

-Ohhh…Jóbulást neki*hallatszott a tömeg felöl akik épp kivonultak az ajtón*

*Elena ujra hallja a körülötte lévő hangokat*

-Elena maradj itt hallod!Elena*Stefan felmegy*

-Túl sok vért vezstett Stefan.

*Elena hirtelen felül és levegőért kapkod*

-Elena…Semmi baj.*mondja  a két Salvatore egyszerre*

-Nem vámpír igaz?Mond Damon hogy nem az.*Damon elena szemébe néz*

-Nem.~könnyekbe törtem ki~

-Damon keresd meg Caroline-t és tudd meg  hogy mi történt.

*Stefan odamegy Elenához letörli a könnyeit*

-Jól vagy?*közbe az ágyára teszi*

-Jobban.

-Sajnélom hogy pont a születésnapodon történt ez.Tehetek érted valamit?*jérdezi Stfean*

-Maradj itt velem.*mosolyt eröltet sápadt arcára*

-Természetesen.*lefekszik emllé*

És sajnálom azt amit nem rég mondtam.

-Nem baj Stefan.

*Stefan közelebb hajol Elenához majd megcsükolja*

~Egyre lassabban emelkedett a szemhélyam még éreztem Stefan kezét ahogy simogat halottam édes szuszogását.,,Szeretlek”suttogta a fülembe majd röpke csókot nyomott az ajkaimra.~

~The End~

~Caroline~

-Caroline mi történt?

-Damon nem tudom!

*Damon caroline elé áll és a két kezét  láyn vállára teszi*

-Miért támadtad meg Elenát?

*Damon látja a lány szemébe hogy nem önmaga vagyis megvan igézve*

-Caroline hol voltál reggel?

-Elenának vásároltam majd a Grillben egy furcs fickó megszólított de miért érdekel ez tége Damon?

-Mien fickó?

-Valami Klaus…

-Gyere Caroline…

*a Salvatore házba mennek*

-Hol van Elena?*kérdezi caroline*

-Az emeleten.

*caroline felmegy és észreveszi az alvó eleát és a melette ülő Stefant*

-Stefan *suttogja  az ajtóban álló sápadt lány *

-Caroline ha bántani mered!*mordul fel Stefan és Elena erre felébred*

-Stefan…?

-Itt vagyok Elena .Semmi baj.

-Elena sajnálom.Nem tudom mi ütött belém.Sajnálom.*Damon is felmegy Stefan szobájába*

-Stefan gyere.

-Elena egy pillanat*nyom egy puszit az arcára majd damonnal a nappaliba mennek*

-Elena sajnálom!*könnyezik*

~A leghejesebbnek találtam megölelni…De pár másodpercel később caroline éles fogit érztem nyakamban~

*Carolien iszik Elena zamatos véréből*

-Caroline!! *kiáltottam

*a két savatore egyszerre suhant fel*

-Elena!Stefan vidd innen Carolinet!Megigézték!

*Caroline elengedi Elenát aki  összeesik*

*Damon elkapja Elenát és Stefan ágyára fekteti*

-Stefan vidd innen!

-Mi van veled Caroline?

-Klaus!*válaszol Damon*

-Elena Semmi baj.

-Megigérted!~csak ennyit mondogattam~

-Stefan menjetek ki innen!MOST!

-Nem Damon!

-Stefan segíteni akarok enki!

*Stefan kiviszi Caroline-t és valamit tesz vele hogy már  ne  legyen megigézve*

-Elena a vérem megfog gyógyíteni.

-Nem akaroka véreteken élni.

-Elena ha te se akarod hogy mi éljünk a te véreden akkor muszáj leszel inni.*leül mellé*

*megharapja magát majd megitatja Elenával a vérét*

-Semmi baj nem lesz Elena.*mondja nyugtató hangon majd megöleli Elenát*

-Ezt ne mond.

-Megígérem.

~Közben~

 

-Stefan Sajnálom.Nem akartam bántani!*sir*

-Sss…Elena jobban lesz!

 

♥

-Damon,Köszönöm!

-Ez természetes,Elena.

 

~The End~

~Emlékek~

(ehez a részhez ajánlom a Birdí :skinny love c. számát:https://www.youtube.com/watch?v=aNzCDt2eidg)

~Kedves Naplóm~*kezdte Elena  naplóirást*Ma emlékek törtek ki belőlem Alaric,Jenna,Jeremy emléke és persze Matt emléke is.Vajon már Alaric is meghalt vagy azzá vált mint a Salvatore testvérek,vagy talán valami más természet feletti lénnyé vált…*fejezte be a lány a gondolkozást és a naplóirást.*

-Egyedül vagyok.~éreztem azt a magányt hogy nincs családom…Csak az jut ezsembe hogy itthagytam őket,egyedül…~

*Elena átment a még mindig olyan formában álló öccse Jeremy szobájába ,majd a fiu ágyára leürve törtek elő belőle a szép emlékek öccséről,majd a lány könnyekben tört ki.*

~Itthagytam őket…~

*Elena hirtelen feláll az ágyrol majd a szobájában a gardrób-ba nyult és kedvenc bőrdzsekiét vette ki majd egy kisebb válltáskát és így ment el Mistic Falls egyetlen kis virágboltjába*

-Ezt az öt szálat kérem…*hangzott a lány szájábol majd miután kifozette a virágot a temetőbe indult*

~A temetőben~

~Csak azon tudtam gondolkozni hogy hogy lehettem ilyen ..hogy  a saját családomat akiket szerettem itthagytam Mistic Falls-ban az én vámpírságom miatt…~

*Elena  szülei sírjához egy-egy rózsát fektetett majd könnyeivel küszködve tovább sétált Isobell majd Jenna sírjához s legvégül Jeremy Gilbert sírjához tett le egy szál rózsát…Elena legigolt öccse sírjához és  könny cseppek folytak végig arcán*

-Elena te mit keresel itt?*hangzott egy ismerős  hang a lány háta mögül*

-Damon ..én ..csak…*könnyes szemmel Elena hátratekint Damonra*

-Ssss…*közelebb lép a lányhoz letérdel mellé megöleli*

-Damon..itthagytam őket,itthagytalak téged,Stefant mindenkit akiiket szerettm…

Nem beszélve arról hogy Jeremy meghalt és nem láthattam őt utoljára..Alaric nem tudni hol van él-e még …

-Elena ha szeretnéd szívesen segítek megkeresni Alaric-ot…

*Stefan a vadászat után a temetőn vág át *Damon felállt majd öccsére pillantva elsuhant*

*Stefan legugol Elena mellé*

-Jól vagy?

~Nem!~

*könnyekkel küzködve de a lány megleli szerelmét*

-A szerelmes pár….*jelent meg ujra Ramee szelleme*

-Takarodj innen!~kiáltottam és  egyszerre féltem~

-Héj kislány…kivételesen nem bántani akarlak más miatt jöttem nem hogy megöljelek azt majd máskor…

-Akkor miért jöttél?Ha viszont bántani mered Elenát…*áltt fel Stefan és Elena egyszerre*

-Nyugi Stfean nem bántom monndtam most nem fogom.Csak figyelmeztetni jöttelek hogy vigyázz a kis barátnődre…*eltűnik*

-Gyere Elena menjünk haza…

~The End~

~The Original’s~

-Jónapot miben segíthetek?*kérdezi az iskola recepciósa*

-Nem kéri az irataimat és már ma elkezdhetem tanulmányaimat*igézte mega  titokzatos lány a nőt*

-Itt az órarendje.Most épp testnevelés órája van Miss…

-Mikaelson*felelt a lány*

-Rendben jöjjön utánam erre van a lány öltöző*indult el a recepciós és  mutatta az irányt*

~Később~

-Jöjjön erre van a pálya…

-Köszönöm…

-Áááá-…maga biztos az uj diákunk.Miss Mikaelson.

-Igen…

~Caroline csak figyelte a lányt majd én is pár pillantást vetettem az uj osztálytársunkra~

-Elena.Caroline kérlek meséljetek kicsit a tesnevelés óra elvárásairól…

*közelebb mennek a lányhoz*

-Elena Gilbert…*szólalt meg a lány* és a kis vámpír Barbie.

-Honnan ismersz minket?o.O

-A nevem Rebekah …Rebekah Mikaelson.

*Caroline Elena elé áll*

-Honnan tudod mi vagyok?*próbálja megigézni*

~rebekah csak egy mosolyt eresztett az arcár a..ez mit jelent?~

-Ez nem fog menni idősebb vagyok mint zt te hinnéd.Szóval ne próbálkozz!

~2 percel később~

-A Petrova hasonmás…Te tényleg olyan vagy mint Katherine.Gondolom a Salvatore fiukat is ismered vagy talán megvoltmind a kettő mint Katherinának?!*gúnyosan elmosolyodik*

-A tesnevelés órát nem lógjuk el!*kiáltott a 3 lány felé az edző*

~Az órák után~

-Elena…

-Szia Rebekah segíthetek?*a láyn elkapja Elenamajd egy levelet tesz a  nyitott szekrény ajtóba majd megfogja a  kezét és elsuhan vele*

-Elena…merre vagy…*kérdezi Caroline  a lány szekrényéhez sétálva*

~A testét megkapjátok!~*állt a levélben*

*Caroline remegő kézzel de elvette a levelet majd az iskolábol sétálva de miután már nem láthatta senki elsuhant a  Salvatore házhoz*

*bemegy a házba majd a kát fiu nevét kiabálja*Stefan!Damon!*

-Caroline mi a  baj?*kérdezi Stefan majd pár másodperc késéssel Damon*

-Elenát…

-Mi történt?És hol van?

-megfogják ölni…*suttogja caroline könnykekkel küzködve*

-Mi?*stefan caroline-t a nyakánál fogva a falnak szoritja*

-Hol van Elena?

-Nem tudom Stefan!

-Stefan ne bánsd!*szólal meg Damon*ikáb hagy mondja el amit tud…Szóval caroline?

*stefan elengedi caroline-t*

-Ezt a levelet találtam Elena szekrényében…*Damon elveszi majd elolvassa*

-Mit irtak Damon?*kérdezi aggódva Stefan*

-Nem hagyom hogy bántsák!

-Mit irtak?

- „A testét megkapjátok” ez áll a  levében Stefa.*mondja Caroline és sirni kezd*

-Caroline történt valami szokatlan a suliba??

-Egy vámpír!

-Ki?Caroline mond már!*kiabál Stefan*

-Rebekah Mikaelson.

-Nem!*stefan beleüt a falba és az betörik*

-Stefan nyugodj le!Elena…*Damonnak elálnak a szavai mert tudta hogy Rebekah-tol való bucsujuk nem volt valami kellemes a lánynak igy nem fojtatta a mondtot mert érezte hogy könyek gyűlnek a szemében.*

-Damon hogy lehetnék nyugott?Elenát elrabolta és nem tehtek semmit!

-Egyenlőre higadtnak kell maradnunk.

 

~Közben~

-Hova  viszel??

-Bosszut állok!

-Kin?

-Túl sokat kérdezel Elena.

*Elena előveszi a telefonját és caroline  telefonszámát keresi*

-Nana..Erről  nem volt szó!

*Elena gyorsan felhívja Caroline-t*

-Add ide Elena!

*caroline felveszi*

-Elena !Merre vagy?

-Caroline…*Rebekah elveszi a telefont*

-Áhh a  vámpír Barbie.

-Rebekah?

*Stefan elveszi Caroline-tol a telefont*

-Rebekah hozd vissza Elenát!

-A-a..Tudod édes a boszzú de Elena vére talán még édesebb…

-Ne merd bántani!*mordul fel Stefan*

-Majd meglátom Stfean!

-Stefan klaus régi lakásába hozott!*kiabált Elena*

-Ezért meghalsz!*fordult rebekah Elena felé majd kinyomja  telefont*

*Stefan odasuhan*

*bemegy az ajtón*Engedd őt el! *kitöri rebekha nyakát majd Elenát a karjaiba veszi és hazasuhan vele*

~The End~

~Rossz nap~

-Stefan köszönöm.*suttogta Elena *

-Elena most hazamegyünk ..mindenki aggódik.

~pár perc  elteltével már a Salvatore ház bejáratánál altunk~

*bemennek*

-Elena…*szólal fel caroline és a lába elé nem nézve eldölt egy álló lámpát de Elena mellé megy és megöleli*

-Örülök hogy jól vagy Elena…*mondja Damon a lányok mellett álva,majd egy kis fius mosolyt vet Elenára*

-Én is örülök,Damon.

-És most ha nem bánjátok…*stefan a kezét nyujtja Elenának*

-Akkor mégis elmegyünk?~kérdeztem remény teli csillogással a szememben~

-Igen Elena…*Stefan elmosolyodik* Akkor induljunk…

-Jó ötlet most ez Stefan?*vonja fel Damon a szemöldökét*

-Semmi baj nem lesz…Stefan vugyázni fog Elenára.Igaz Stefan?

-Igen Caroline.

-Szóval Elena…mehetünk?

 

~A tóparti Gilbert háznál~

~Egy takaróval álltam a kezembe a tóparton s néztem a víz játékát a szél lágyan szóló hangját ahogy felkapta hajamat*

*Stefan hátulrol megöleli  a lányt*

-Jól vagy?

-Igen…Minden renfben…

♥

 

*Rebekah felkel és klaus ül elötte*

-Klaus mit keresel itt?

-Hát drág hugom én itt laktam jöttem szétnézni…És veled mi történet…Nem szép dolog  a padlón aludni arra ott az ágy.

-Stefan Salvatore történt védte Elenát.

*klaus ideges majd elsuhan*

-Caroline!*klaus a lány mögé suhan aki épp az erdőben sétálgat*

*szemébe néz*

-Hol van Stefan?

-Elenával…A tóparti Gilbert házban*klaus elsuhan és a cél amit caroline mondott*

♥

-Szeretlek.*suttogja Stefan Elena fülébe majd egy puszit nyom  a lány nyakára*

-Helló Stefan.Viszlát Stefan!*Klaus „kitépi” Elenát a fiu karjaiból majd egy vasfüves inyekciót szur Stefanba majd elsuhan az uj házába*

-Elena….*összeesik Stefan*

♥

-Szóval Elena.Sajnálom hogy elszakitotalak a szerelmedől de tudod  a drága Stefan bántotta Rebekah-t pedig azt csak nekem szabad.

♥

*Stefan előveszi a telefonját és hívja damon-t*

*Damon felveszi*

-Na mi van öcsi…Kellek én is Elenának?*mosolyog*

-Klauss elvitte!

-Micsoda?

-Miért nem vugyáztál rá?

-Damon!Eéena a karjaim közt volt!Hazamegyek otthon találkozunk.*letrakja és hazaindul de féluton megpillantja rebekah-t*

-Hol van Elena?

-Stefan?

-Igen Rebekah de nem fogsz sokáig látni!*kitöri  alány nyakát és elsuhan vele a Salvatore házba*

-Stefan…hol…rebekah?*lepődik meg damon*

-Hát azt hittem hogy Elenával jössz haza nem vele…De a viccet félre téve mi a terved Stefan?

-Adíg kínzom Rebekah-t amíg Elenát nem kapom vissza.

.*lezárja Rebekaht  a pincébe*

♥

-És most Elena…ideje enni*suttogja klaus majd elváltozik*

-Klaus ne merd!*kiabál*

~Nem hittem az érzéseimnek féltem de annyit éreztem hogy Klaus tűhegyes fogai a nyakamba szúródtak*

*Stefan felhívja Elenát*

-Elena ne félj fojtatjuk*kiveszi Elena zsebéből  a telefont és felveszi*

-Itt a hugod klaus!Ha azt szeretnéd hogy a szive és a teste egyhelyen legyenek hozd vissza Elenát!

-Stefan mind a ketten tudjuk hogy az alkudozás nem a  te erőszséged.Itt az én ajánlatom…

Nem bántod a hugomat és talán emberként kapod vissza Elenát.

-Klaus hozzá ne merj élni!*Stefan egyre hangosabban beszél*

*Damon aggódva nézi Stefan-t*

-Hozd ide Elenát és megkapod a hugod.

-Nem még eliszogatok én Elena véréből csak maradjon benne.

-Hozd ide!*kiabálja Stefan*

-Nem!

-Hát akkor…*Stefan kitöri Rebekah kezét *

-Áhhh!*Rebekah felkiállt*

-Stefan!!

*Klaus videóhívásra kapcsolja Elena telefonját majd beálitja hogy Stefan mindent lásson*

-Látod a kis barátnőd milyen jól néz ki…

-Úristen…*Stefan észreveszi Elena elsápadt arcát a véres nyakát s ruháit*

-a hugodnka már csak egy keze használható…

-Szóval Stefan…*elena mögé áll és a nyakához hajol*

-Klaus ne bánsd!

-A hugomat itt akarom látni…*beleharap Elena nyakába majd iszik a  véréböl*

-Klaus hagyd őt békén!!*klaus megharapja  kezét és elena szájába nyomja *

-Már vámpírvér van a szervezetében egyetlen rossz mozdulat és vámpír lesz!Visszakpom a hugom vagy választod hogy vámpír legyen?

-Nme kapod vissza Rebekah-t amíg Elena itt nincs velem.

-Akkor elena..mit üzensz Stefannak??

-Öld meg!

-Elenának van5 perce Stefan.*mosolyog klaus*

-Tik-tak Stefan…tik-tak…*kinyomja*

-Stefan!! Elena vámpír lesz! Ezt akarod?Nem fozthatod meg az attól amitől engem is!Nem fogom hagyni hogy átváltoztassa!

*Damon felkapja Rebekaht és az öccsét bezárja  a pincébe és elsuhan klaus régi házához*

*leteszi rebekah-t majd hívja Elenát*

-Igen Damon?*vette fel Klaus  a telefont*

-A régi házadban van Rebekah hozd ide Elenát.

*Klaus eloldozza Elenát majd beül vele  a kocsijába és elhajt a régi házához*

*felmennek majd be*

-Damon itt van Elena.

~könnyekel  az arcomon szaladtam Damon-hoz majd megöleltem~

-Semmi baj Elena…*visszaölel*

-Menjünk haza…

-rendben Damon*suttogja*

-De Damon haza-haza aGilbert hűzba.

-Ahogy szeretnéd Elena…*Damon felkapja elenát és elsuhan vele*

-Segítsek valamiben elena?*a mondat közbe leteszi  a lányt*

-Csak mond meg Stefannak hogy jól vagyok.

-Elena …Sajnálom hiyg…

-Damon ne folytasd.Nem akarok erre emlékezni.

*Damon közelebb lép a lányhoz és egy lágy csókot lehel  Elena fájdalommal gyütürt arcára*

*damon elsuhan hazamegy majd kiengedi Stefan-t*

-Elena hogy van?Minden rendben?

-igen jól van…

-Biztos?

-Igen Stefan csak pihennie kell!

*stefan az ajtó felé indul*

-Had oihenjen!*szol utána Damon*

-Nem hagyom ismét egyedül.

*elsuhan*

~A Gilbert háznál~

*Stefan kopog de nem jön válasz bemegy de nem látja Elenát igy fel megy  aszobájába*

-Elena itt vagy?

~Nem nem akarok itt lenni!~*felelte  alány a gondolataiban*

*Stefan észreveszi Elenát az ablakban ülve egy takarób burkolózva*

-Jól vagy?*odamegy és leül vele szembe*

-Nem Stefan!Félek

*Stefan Elenához karol és átkarolja*

-ne félj Elena Semmi baj nem lesz.

-Stefan már van baj ..érted?! már van…

-Elena szeretném ha nem itt lennél egyedül…gyere…

*elena és Stefan elmennek  a Salvaotre házba*

~The End~

~Hazugság~

-Stefan köszönöm…*néz Elena  a fiú szemébe*

-Nem kell megköszünnöd…

-De viszont Damonnak megkellesz…

-Akkor menj…

*Elena elindul az ajtóhoz majd Stefan kezei térzi  asaját kezén *

*Stefan magához huzza  a lányt*

-Elena semmi baj nem lesz…

*Elena bólint majd átmegy Damon szobájához és kopog*

-Bejöhetek ,Damon?

-Te mindig Elena…

*Elena bemegy*

-Foglalj helyet…*Elena leül Damon mellé a fiú ágyára*

-Damon nagyon szépen köszönök mindent!

-Elena tudod hoyg enm kell megköszönnöd…

*Elena megöleli Damon-t*

*Damon meglepődik de megöleli a  lányt*

-Elena többet nem ahygom hogy Klaus bántson téged…*a  kezét  alány arcára teszi  majd mélyen a  szemébe néz és megcsókolja*

~Damon kérlek ne tedd!~

*Damon elhuzódik a láyntol és látja hoyg nem tud Elena mit reagálni így ujra megcsókolja*

~Megijedtem mármint nem Damon-tól hanem magátol a csóktol~

*Elena  a zsebébe nyúl és előveszi  a telefonját majd bezsélgetést szinlel.*

-Damon sajnálom..*könnyek gyülnek a szemébe* Most el kell mennem Alaric előkerült…

*Damon bólint*

-Stefan hazamegyek Alaric itthol van…

-Rendben Elena ,vigyázz magadra…

*Elena hazamegy majd miután bezárt  az ajt sirni kezd*

~A Salvatore házban~

-Várjunk…Elenát azt halottam beszélni de egy árva hang se jött a vonal tulsó végéről…*gondolja Damon*

*Damon a bejárati ajtóhoz nem akart menni igy inkább kiugrott a szobája  ablakán *

~The End~

~Félrelépés~

~Nem akarom megcsalni Stefan-t!~

*Damon a Gilbert házhogy megy kopog,majd bemegy*

-Elena..Jól vagy?*néz az ajtó mellett álló sápdat lányra*

-Damon..nem…

*Damon közlebb lép Elenához*

-Damon …ezt nekünk nem….

-Nem akarom hallani a mondat végét..*gondolta Damon majd egy rövid és érzéki csókot lehelt Elena ajkaira*

~Mi ütött belém?~

*Elena visszacsókol*

-Elena…*a láyn derekára fekteti  akezét és közelebb húzza magához* -és Alaric?

-Sajnálom nem akartam hazudni*könnyezik*

-Sss…*Damon ujra megcsókolja Elenát és az ölébe emeli majd felsuhan Elena szobájába és lassan ledönti a  lányt az ágyra*

~Damon oly édesen csókolt bármennyire is próbáltam elenálni a kísértésnek akimost Damon nem tudtam~

*Damon lágyan megcsókolja Elenát majd lassan áttér a nyakára*

*Elena végigsimít Damon hátán*

-Nem bántom!*gondolja Damon majd ujr amegcsókolja Elenát*

~Közben~

*kopognak  a Salvatore ház ajtaján*

-Stefan…*adja ki magát Katherine Elenánka*

-Elena…És Alaric?

-Jól van…

*odamegy Stefan „Elenához” és megcsókolja*-Szeretlek!

-Én is szeretlek Stefan *visszacsókol majd  megfogja Stefan kezét*

*Stefan felkapja  a lányt megcsókolja majd  aszobájába suhan vele*

♥

*Damon leveszi Elena piros pólóját és  ujra megcsókolja*

*Elena lelöki magéról Damon-t és feláll az ágyról*

-Elena…

-Damon én nem tudom  mi van velem…

*Damon Elenához lép és megöleli*

-Elena tudom látszik rajtad hogy érzel irántam valamit!Tudom!*lágyan megcsükolja*

♥

*„Elena” elmosolyodik majd leveszi Stefan felsőjét*

-Szeretlek!

-Én is szeretlek Elena!

♥

*Elena visszacsókol majd szép lassan enged a csábításnak majd elkezdi kigombolni Damon fekete ingjét*

*Damon huncut mosolyt vet Elenára majd letépi a  láynról a nadrágot uyganis nem akar a gombokkal küszködni*

(-Milyen furcsa talán Stefan tudta hogy az nem Elena-)

~Mind a két pár élvezte az estét és természetesen egymás társaságát is~

~Reggel~

-Álmodj szépeket drága Elena…*damon felöltözik majd egy lágy csókkal búcsúzik a láyntól és hazaduhan*

~The End~

 

~You are like that though~

(Ugyan olyan vagy!)

~könnyekkel  a szememben ébredtem,remegve a bűntudat és  a félelem miatt~

♥

~ A Salvatore  háznál~

-Jóreggelt Elena…*szólal meg Damon*

*a lány mosolyog*

-De jól megy ez nekem…

-Mire gondosz?*vonja fel  a szemöldökét Damon*

-Egyre jobban játszom a dága Elenát!

*Damon  a falnak szorítja Katherine-t,*

-Mit csináltál??!!

-Lefeküdtem Stefannal*elmosolyodik*

-Katherine menj el most kérlek…MOST!*kiabál*

-Damon hova küldöd Elenát?*szólal meg stefan a háttérből*

-Katherine TAKARODJ!

*Katherine elhadja  a Salvatore házat de előbb egy lágy csúkot nyom Stefan ajkaira*

-Mit tettem?!*vonja kérdőre saját magát Stefan miközbe a nappaliba megy és leül*

-Stefan nyugi…Mindenki követhet el hibákat!

-Damon nem érted…Elena össze fog törni…

-Stefan figyelj..mindenki követhet el hibákat..tudom hogy neked is  bűntudatod van…De ezel nem vagy egyedül…

-Ezt hogy érted?!

*Elena a Salvatore ház ajtaján még Damon válasza előtt belépett és magaután vonszolva  abőröndjét  ment kicsit bentebb*

-Stefan Sajnálom!

-Te hova mész Elena?*kérdően néz Elenára*

-Miután elmondtam az igazat elmegyek…

-Milyen igazat?

-Stefan én..*kezd el könnyezni majd Damon-ra néz és vissza Stefan-ra*-lefeküdtem Damonnnal*miután ezt kimondta tolatva ment az ajtóhoz*

-Mit tettél?*Stefan Elena felé indul*

-Stefan ha bántani mered!*Szólal fel Damon és a kezét öccse mellkasára tette*

 

~Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastátok ezeket a részeket:) Folytatást olvashattok.Tervezem a "2. évadot".Az ötletek megvannak és nem tudom abbahagyni az írást.És addig is jó izgulást hogy mit fog tenni Elena elemgy evagy lesz aki marasztalja.És Stefan egy időre kilép  alány életéből?Alaric ujra visszatér Mistic Falls-ba? Damon és Elena kapcsolata meddig falyul?

Ezt a "2. évad-ból" fogod megtudni :)~